TIZENHATODIK FEJEZETDAMIAN
Reggel már tíz perce ültem a céges autóban, de Ashley-re hiába vártunk, mert nem érkezett meg. Peter is idegesen pillantott az órájára, mert tudta, hogy ha lassan nem indulunk el a forgatásra, el fogunk késni. Magamban még adtam neki pár percet, de amikor a telefonomhoz nyúltam, hogy megcsörgessem, kitárult az autó ajtaja, és behuppant mellém.
– Jó reggelt, elnézést Peter, de még beugrottam egy kávéra.
Rólam gyakorlatilag tudomást sem vett.
– Még időben vagyunk – mosolygott rá a sofőr, és gázt adott.
– Te rágyújtottál? – kérdeztem Ashley-től ledöbbenve, mert dőlt belőle a dohányszag.
– Rá – felelte egyszerűen, majd megint a sofőrre nézett. – Van valami újdonság a zenei palettán, Peter?
A sofőr vigyorát még én is láttam a visszapillantó tükörben.
– Ó, hogy
