Angus alig várta, hogy meggyőződjön róla, fölösleges volt Vermeilné aggodalma, és nem volt időpocsékolás az útjuk. Bedugta a kulcsot a zárba, aztán kettesével vette a lépcsőket felfelé. Könnyed staccatót doboltak a léptei a fán. Megálltak a 8. lakás előtt a negyedik emeleten, az ajtón elkoptatta az idő és az elhanyagoltság a bronzkopogtatót. Flora hirtelen aggodalommal beharapta az ajkát. Furcsa érzés volt egy lezárt lakás küszöbén állni, ami nem az övék, és elsőként belépni, mikor magától a tulajdonos családtól megtagadták ugyanezt.
Angus halkan káromkodott az orra alatt, a kulcs nem mozdult a rozsdás zárban. Két kézzel kellett elfordítania, aztán a vállával tolta be az ajtót a csípőmagasságig felhalmozott borítékok és katalógusok miatt. Benyomta az ajtót, megkérte Florát, hogy várjon, a
