HUSZONKILENCEDIK FEJEZETCamden
– Te Caskey vagy? – kérdezte Ramsey, miközben vadul forgatta a rágót a szájában, amikor leültünk az ebédlőasztalhoz Noránál. A bagelből csak morzsák maradtak, a kávéspoharak kiürültek.
Sóhajtottam egyet, és az asztal alatt megszorítottam Nora lábát.
– Elméletben igen. De nem szoktam nagydobra verni.
Thea előrehajolt, zöld szeme kereste a tekintetem.
– Eszméletlen. Azt hittem, az alma nem esik messze a fájától.
– Hála az égnek, az én esetemben jó messze gurult. – Felhúztam a szemöldököm, és Norára pillantottam. – Legalábbis azt hiszem.
Nora megrántotta a vállát.
– Mokaszin volt rajtad, mikor először találkoztunk a pataknál. Szerintem annyira nem gurult messze, amennyire szeretted volna.
– Hékás! – szóltam rá sértettséget színlelve, és az asztal alatt
