10. FEJEZETRoyce
A következő este, az újabb koncert után öt méterrel lemaradva jöttem a járdán a banda többi tagja mögött.
Nem vagyok túlságosan társas lény.
És nem akartam megkockáztatni, hogy közel kerüljek Emilyhez. Ez a nő úgy hatott rám, mint valami kibaszott kábítószer, olyan erős anyag, amiről nem lehet leszokni. Furcsa, mert éppen csak belekóstolhattam.
Nevetés hullámzott a párás, éjszakai levegőben, Rhys szokás szerint megint bohóckodott, és egy képtelen történettel etette a többieket Richarddal közös kamaszkorából. Esze ágában sem volt hagyni, hogy a banda felett lebegő felhők beárnyékolják a vidámságát.
Én meg egész idő alatt feszülten figyeltem Emilyt.
Ugrásra készen arra az esetre, ha megbotlana.
Ha Richard egy rossz szót szólna hozzá.
Felfogtam, hogy nem a bátyja a hi
