Kihasználva, hogy Zsenyka elment csevegni egy lánnyal, aki tőlük nem messze, a peronon üldögélt, Artyom suttyomban kivette a hátizsákjából egy már rég nem létező bolhapiacot reklámozó, szélein megbarnult szórólap hátoldalára nyomtatott, apró metrótérképét, és egy ceruzacsonkkal bekarikázta a Poliszt.
Olyan egyszerűnek és rövidnek tűnt az út… Azokban a mitikus, régvolt időkben, amelyekről a parancsnok mesélt, amikor az embereknek nem kellett fegyvert vinniük magukkal, amikor egyik állomásról a másikra utaztak, sőt akkor sem, ha át kellett szállniuk, és egy másik vonalra kerültek; azokban az időkben, amikor az út az egyik végállomástól a másikig egy órába se telt; azokban az időkben, amikor az alagutakat csak a dübörögve száguldó vonatok lakták, akkor a VDNH és a Polisz közti távolságot gyo
