4. FEJEZET
AZ ALAGUTAK HANGJAA parancsnok lámpájának erőtlen fénye sápadt, sárga foltként vibrált az alagút falain, nyaldosta a nyirkos padlót, és nyomtalanul eltűnt, amikor a lámpa messzebbre irányult. Előttük sűrű sötétség volt, mely már tízlépésnyire is mohón elnyelte a kézilámpák gyenge sugarait. A semmibe gördülő hajtány vontatottan, egyhangúan csikorgott, s ez a hang összeolvadt a mögötte jövő emberek zihálásával és vasalt csizmáik ütemes csattogásával.
Valamennyi déli őrhely elmaradt már mögöttük, tüzeik utolsó fényei is rég kihunytak a hátuk mögött – a VDNH területe véget ért. És bár a VDNH és a Rizsszkaja közti szakasz az utóbbi időben gyakorlatilag veszélytelen volt, hála a szomszédok jó kapcsolatának és a meglehetősen megélénkült forgalomnak a két állomás között, a szabályzat
