12. fejezet
A RENDA Borovickajáról indultak.
A Borovickaja piros téglás, otthonos állomás volt, olyan, mint egy középkori egyetem olvasóterme. Körberakva könyvespolcokkal, könyvekkel, amelyeket fentről loptak el, a Nagykönyvtárból, meg deszkaasztalokkal, amelyeknél ülve ezeket a könyveket tanulmányozták és megvitatták; a lakói csodabogár könyvmolyok, akik brahmanoknak, a tudás őrzőinek nevezték magukat.
Az asztalok felett alacsonyan lógtak a vászonernyős lámpák, lágy, jóságos fényt sugározva – és a középkorba, amilyennek Artyom az iskolás gyerekeknek készült illusztrált történelemkönyvekben látta, behatolt a moszkvai lakások szellemisége is, amilyennek azokból a képekből emlékezett rá, amelyeket a saját rövid – mindössze négy évig tartó – gyermekkora könyvéből tépett ki.
Az árkádokat l
