3. fejezet
A CSŐAz állomáson nem volt magas a mennyezet, csak körülbelül nagyságú. De az átjárókat nem rájuk szabták: faltól falig öt méter, a padlótól a plafonig ugyanennyi.
Távol, a metró túlsó végén vadak éltek, akik úgy hitték, hogy az alagutak – járatok, amelyeket a Nagy Féreg fúrt a kemény földbe, az istenség, amelyik megalkotta a Földet, és öléből megszülte az embereket; csak aztán az emberek megtagadták Teremtőjüket, a járatokat a saját szükségleteiknek megfelelően átalakították, a Féreg helyett pedig vasból vonatokat építettek maguknak, és azt hazudták, hogy azok a kezdetektől fogva léteztek, és nem létezett semmiféle Féreg. Miért ne lehetne hinni egy ilyen istenben? Sokkal alkalmasabb ehhez a föld alatti élethez.
Az alagutak sötétek voltak, félelmetesek, talajvíz áztatta őket,
