Érted küzdök

PrológusKat Mindössze egy éjszaka kellett hozzá; egy pillanat alatt megpecsételődött a sorsom. Tudta, hogy soha nem mondanék neki nemet. Vajon hogyan alakult volna, ha soha nem találkozom Evannel? A gondolattól görcsbe rándul a gyomrom, és hullámokban fut végig rajtam a borzongás. Fáj belegondolni, hogy soha nem voltam együtt a férfival, akit szeretek. Megtöltöm hideg levegővel a tüdőmet, és mély lélegzetvételekkel igyekszem megnyugodni. Belefájdul a testem, ahogy belegondolok, hogy az elmúlt hat évben már nincs az életemben. Akkor még nem is sejtettem, hogy összetöri a szívem. Mégis itt tartok, éjszaka is ébren tart a rögvalóság. Egyszerre ég a szemem a kimerültségtől és a szűnni nem akaró könnycseppektől. Az a bizonyos váratlan találkozás lendített mozgásba mindent, és még néhány hónappal ezelőtt is áldásnak és a sors vagy talán a végzet ajándékának tartottam. De most már okosabb vagyok. Bárcsak meg se álltam volna azon az estén! Bár soha ne találkoztam volna Evannel a benzinkúton! Akárki is mondta, hogy jobb szeretni és elveszteni, mint soha meg sem tapasztalni a szerelmet, hazug volt, és ostoba. Nem éri meg ez a fájdalom. Bárcsak visszamehetnék az időben, mert nem tudom, hogyan fogjuk ezt túlélni.