LaraLara egyfajta meglepett boldogsággal élte meg a lelke mélyéből feltörő euforikus érzést, melyhez a márciusi átlaghoz képest is szokatlanul kellemes hőmérséklet, valamint a lenyugvó Nap sugarai által vöröses fényben úszó látóhatár egyedülálló összjátéka csak szerény ráadásként szolgálhattak.
És eme rózsaszín ködtengerben lubickoló lelki szemei előtt váratlanul egy erdészház jelent meg.
Ahol ő a hőn áhított férfival az oldalán az éber álom kandalló tüze előtt ült… az ez egyszer még határokat sem ismerő fantáziája által meghitt kanapévá változtatott kopottas köztéri padon…
Már csak az égő faágak recsegő pattogása helyett felhangzó madárcsicsergéssel nem tudott mit kezdeni.
Amely könyörtelenül ráébresztette, hogy ez most mégsem álom.
− Miért jöttünk ide? − tért vissza kissé kelletlenü
