2002. AUGUSZTUSNem sokkal a reggeli szünetem után rezgett a táskámban a mobilom. A belső riasztórendszerem a legmagasabb fokozaton visított, és kicsit kísértésbe estem, hogy egyszerűen kinyomjam a hívást. Nem ismertem a telefonszámot.
– Igen? – szóltam bele.
– Jessica Koch? – kérdezte egy női hang.
– Igen? – a hangom természetellenesen magasan csengett.
Istenem, Danny meghalt!
Nem tudom, hogy jutott ez eszembe.
– Ön Danijel Taylor barátnője?
– Igen. Történt valami?
Az utóbbi időben túlságosan is gyakran tettem fel ezt a kérdést.
– Autóbalesete volt, fél órája hozták be hozzánk.
A hölgy a telefonban nyugodtan és barátságosan magyarázott. A világ gyorsabban kezdett forogni, és a szoba is fenyegetően gyorsan pörgött.
– Hol van?
Megmondta a bietigheimi kórház címét, én pedig kiviha
