Árnyak fogságában

Fejezet 7

— Nem mindenki — jegyezte meg. Kijelentése olyan volt, mint egy arculcsapás. Fogalma sem volt, mit jelentenek nekem az egyszerű szavak, amiket más le sem szar.

— Ez meg mit jelent? — kérdeztem, ő pedig csak lazán megrántotta a vállát, és egy lépéssel közelebb lépett.

Közel állt hozzám, nagyon közel, ahogy az arcomat fürkészte. Szinte azt a levegőt szívtam be, amit ő kifújt.

— Nem szeretlek — suttogta rekedt hangon, miközben a szeme egészen elsötétült.

Mintha tíz fokkal hűlt volna körülöttünk a levegő.

— Én sem kedvellek téged — feleltem, miközben megfordultam, és eltökélt szándékom volt, hogy faképnél hagyom.

Bármennyire is akartam, hogy ne hassanak rám a szavai, mégis fájdalmat okozott. Azt akartam, hogy kedveljen engem, hogy akarjon. Elkapta a karomat és újra maga felé fordított.

— Nem szeretlek — mondta újra, mintha nem ismételgette volna eleget az elmúlt két percben, és nem lenne biztos abban, hogy megértettem.

— Igen, már mondtad párszor, de egyszer is megértettem.

— Határozottan úgy látom, hogy nem értetted meg — felelte, miközben vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta. — Nem szeretlek, mert akarlak. Ez egy bók tőlem. Azok a nők voltak a legjobbak az életemben, akiket nem szerettem — felelte, én pedig néhány percig csak tátogtam, mint egy hal.

— Kibaszott nagy seggfej vagy, Kale, ugye tudod?

— Miért, mert azt mondom, akarlak?

— Mert folyamatosan azt sugallod, hogy semmi más nem lehetek, csak egy újabb hódítás. Csak ennyit látsz bennem, igaz? Vajon megkérdezted egyszer is a nőket, hogy ez így rendben volt-e nekik? — kérdeztem dühösen, s mutatóujjammal megböktem kemény mellkasát. Kicsit hátrébb lépett, és egy olyan arrogáns mosoly terült szét az arcán, amitől viszketni kezdett a tenyerem.

— Nem volt rá szükség soha. A sikolyuk mindig elárulta, hogy elégedettek — felelte.

Ez volt a hónap legrosszabb éjszakája, és még ez is. Semmi másra nem vágytam, mint a fűben fekve néhány magányos óra alatt kiűzni magamból a rossz érzéseket.

— Kérlek, Kale, bármit is akarsz mondani, kérlek, ne tedd — mondtam, ahogy egy lépéssel közelebb jött megint. — Ma nem tudok azzal foglalkozni, hogy a kedvenc játékszered legyek — tettem hozzá.

— A kedvenc játékszerem lennél? Valóban? — kérdezte, és felhúzott szemöldökkel vizsgálta az arcomat.

— Vagy az egyik játékszered, nem tudom. Elég nagy, arrogáns fasz vagy ahhoz, hogy több nőt is szédíts egyszerre. Ha közben néhány szív összetörik? Kit érdekel. Gondolom, ez benne vagy a munkaköri leírásodban.

— Azt hiszed, mindent tudsz rólam, igaz? — kérdezte, és ahogy ráemeltem a tekintetemet, láttam, hogy baromi jól szórakozik.

— Nem vagy olyan rejtélyes, mint hiszed.

— Még mindig nem válaszoltál egy kérdésemre, amit mindenképpen tudni akarok — mondta elsötétülő tekintettel, én pedig bambán bámultam rá, mert elképzelésem sem volt, miről beszélt.

— Nem hallottam, hogy elhangzott volna egy kérdés.

— Pedig folyamatosan ez az egy dolog jár a fejemben — mondta. Felém fordult, kezét végigfuttatta az oldalamon, majd egyhelyben tartotta a fejem. Szexi ajkai vészesen közeledtek az enyém felé. Éreztem forró, mentolos leheletét az arcomon, ami egyszerre volt nyugtalanító és izgató.

— Igen? Éspedig?

Mintha meg akarna csókolni.

Igen.

Azt hiszem, én is ezt akarom.

Ajkaim enyhén szétnyíltak.

— Pontosan így gondoltam én is — jegyezte meg, elhúzódott, majd két lépést hátrált, miközben bámultam rá bután.

Ismét.

— Mire gondoltál? — kérdeztem értetlenül, mert ködös agyamon keresztül még mindig nem esett le a tantusz.

— Pontosan annyira kívánsz engem, mint én téged — felelte olyan magabiztosan, mintha nem lehetne rossz következtetést levonni a reakcióimból.

Igen, szükségem van rá. Ezt kár lenne tagadni.

De nem mindig akarjuk azt, amire szükségünk van. Nekem valaki megbízható kell, aki hajlandó megismerni és elfogadni, akivel közös jövőt tervezhetek távol innen. Kale mindannak az ellentéte, amit valaha ismertem, amit valaha akartam.

Könnyedén képes lennék beleszeretni, de ez lenne a vesztem is. Mégsem vagyok képes magam mögött hagyni ezt a furcsa kapcsolatot, ami kialakult kettőnk között.

Csendben van. A válaszomra vár.

— Oké — feleltem megadóan, mert kár volt tagadni a tagadhatatlant. — Talán egy kicsit kívánlak. De az, hogy vonzódom hozzád, nem jelenti azt, hogy ágyba is bújok veled — feleltem, és vártam a válaszára, miközben lestem a teste reakcióit, hogyan érintette az, amit mondtam.

— Mi a helyzet a komoly kapcsolatokkal?

— Nem érdekelnek — feleltem hűvösen.

— Akkor igazán nem értem, hol a probléma — mondta, miközben az állam alá csúsztatta a kezét és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. — Vonzódom hozzád. És igen, ez számomra szórakoztató, élvezetes, de becsületes vagyok. Ahogy látom, neked sincs kapcsolatod, ahogy nekem se, és egyikünk sem akar komoly elköteleződést. Nincs sértődés, nincs veszekedés, csak tiszta élvezet.

Hűha.

Van olyan nő, akinek bejön ez a szöveg?

Nyilván, hisz’ hozzá van szokva, hogy minden este mással hetyeg.

— Ki mondta, hogy nincs barátom?

— Alaposan körbejártam a témát, és biztos forrásból tudom.

— Nem hiszem, hogy a környéken bárki is ismerne annyira, hogy biztos forrásod lehessen. Próbálkozhatsz ameddig csak akarsz, de nem fogsz az ágyadba csábítani.

— Biztos vagy benne? — kérdezte, én pedig határozottan bólintottam. — Kár, pedig nagyon élvezem a társaságodat. Lehet, hogy nem is férfi az eseted? — kérdezte, és olyan szexi vigyorra húzódott a szája, amit rögtön a lábam között éreztem.

— Miért? Mert nem vagyok olcsó, könnyen kapható nő? Kérlek, Kale, ma nincs kedvem ehhez a játékhoz — mondtam, majd megfordultam és elindultam.

Tudtam, hogy nem szabadna ezt folytatnom, mert végül össze fogja törni a szívem. Annyira édes, aranyos, arrogáns és seggfej, ha így folytatja, előbb-utóbb meg fogom adni neki azt, amire vágyott. Amire én ugyanannyira vágytam, ez nem kérdés. Elég jól ismerem ahhoz a mostani helyzetemet, hogy tudjam, ennek rossz vége lesz. Legalábbis számomra. Mégis azt akartam, hogy itt legyen minden reggel, és folytassa ezt az ostoba játékot. Még akkor is, ha soha nem fogok annyit jelenteni neki, mint ő nekem.

— Én nem játszom, Sonia — szólt utánam, de nem álltam meg — Mindig tudom, mit akarok, és azt meg is kapom. Akarlak, Sonia, és meg is foglak kapni — mondta, majd hallottam, ahogy füttyent a kutyának, és valószínűleg hazament.

Bementem a házba és felkészültem a mai napra. Végül is minden rossz ellenére egy csodálatos nap elé nézek. Ma lesz az első oktatási napom, és mentesülök a reggeli alól is a szüleimmel. Fogalmam sem volt, melyiknek örültem jobban.