– Úgy lesz, Józsi bátyám. És köszönök mindent maguknak.
– Nem kell azt, fiam. Szívesen láttunk és látunk bármikor. Néha jussunk eszedbe – mondta Józsi, és felállt az asztaltól.
– Megbántottam? – kérdezte aggódva Terka nénit.
– Az élet, fiam, nem te. Mindig szeretett volna egy gyereket. Egy fiút. Egy embert, ahogy ő mondta. Kicsinyét elhitte, az Isten azért kommendált hozzánk, mert a miénket elvette. Most azt hiszi, megint elvette tőle.
– Én nem akarom ezt, Terka néni. Visszamondom a dolgot és…
– Nem! – mondta határozottan az asszony és dübbentett a székkel. – NEM! Ez a te utad, neked kell menned rajta. Előre menni, fiam. Mindig előre. Most van itt az ideje, a tehetsége, hát most menj. Dolgozz rendesen és mutasd meg, milyen az, mikor magyar ember kezébe kerülnek dolgok. Hogy ő bizony m
