19. fejezetMár akkor tudtam, hogy ez a nap szörnyű lesz, amikor a nagyi reggel benyitott a szobámba azzal, hogy vendégeim vannak. Reggel hétkor, vendégeim? Nekem? Normális időpontban sem szokott hozzám jönni senki, nemhogy ilyen korai órában, főleg iskolai napon. Annyira meglepődtem, hogy nem is gondoltam végig az egészet, úgy, ahogy voltam, az avokádós pizsamában és kócos hajjal lementem.
Dénes és Detti állt a bejárati ajtónkban.
– Mi ez az egész? – kérdezem egyikről a másikra pislogva.
– Gratulálok, Könyvmoly, bekerültél a menők klubjába – üdvözöl széles mosollyal az arcán Dénes. Megdörzsölöm a szememet, hátha csak álmodom, hátha csak egy hallucináció az egész, és ahogy kidörzsölöm a csipáimat, ők el fognak tűnni. De mindhiába, sajnos még mind a ketten itt állnak.
– Jól sejtem, hogy
