21. fejezetÉn vetek véget a csóknak.
– Van egy feltételem – húzódom el tőle.
A tenyerét lecsúsztatja a csípőmre, nem enged el magától.
– Miért is gondoltam, hogy ez könnyen megy majd veled? – sóhajt fel gondterheltséget színlelve.
– Akár el is mehetsz. Senki nem kért arra, hogy gyere ide.
Kibontakozom az öleléséből, hátrálok néhány lépést, biztonságos távolságot tartva a fiútól. Feltartja mind a két kezét, mintegy meglengetve a fehér zászlót. Mosollyal az arcán néz le rám.
– Mi a feltételed, Könyvmoly?
– Nem tudhatja meg senki – mondom határozottan. – A senkin tényleg SENKIT értek! – nyomom meg a szót, hogy világossá váljon előtte: a „senki” a barátaira és a családjára is vonatkozik.
Belenézvek a szemébe, fogalmam sincs, hogy mi lesz a válasza. Nem hiszem, hogy Dénes komolyan gondo
