Igen! Azok nem is dobozok, hanem házak. Most már nem érdekel semmi, csak robogok lefelé.
– Lassíts, Attila! Gondolkodj! – kapaszkodok meg egy kiálló vastag ágban. Kalapál a szívem, alig kapok levegőt, fogalmam sincs, mi vár odalent. Mi van, ha az előbbi barbárok laknak ott, és simán felaprítanak? Ha egy ló nem jelentett gondot nekik… Egy olyan marhát, mint én, helyben megesznek.
Talán mégsem kellene még elpatkolni, hiszen alig töltöttem be a huszonötöt. Igaz, hogy sok mindent megéltem már. Például megjártam a sittet is, nem mintha ez olyan nagy érdem lenne. Pedig csak egy verekedős bulinak indult. Kicsit többet ittam a kelleténél, és hát a barátnőmet is molesztálták, én meg karatéztam egyet. Pindurkát rúgtam fejbe az okostojást, az meg nyolc napon túl gyógyult. Még az hagyján lett voln
