Negyvenhetedik fejezetSzinte észrevétlenül osont be az ősz hátán a tél Füredre. A rozsdássárga színeket felváltotta az enyészet barnája és feketéje, a szél sodorta levelek zörgését a sáros cuppogás, a súlyos esőcseppek pedig mind gyakrabban kapaszkodtak össze jeges zuhataggá. Az emberek beszorultak az otthonaikba, az üzletek közül csak a legszükségesebb árukat forgalmazók tartottak nyitva, nappal is lámpahasználatra kényszerülve, a vendéglők, kávéházak pedig vagy kiírták a következő szezonnyitás napját, vagy azzal kecsegtettek, hogy hétvégeken azért kitárják ajtajukat a társaságra vágyók előtt. Ó, de hiányzott most Pest, százszor inkább, mint azt elképzelni is tudtam volna korábban. Álmomból felriadva olykor hallani véltem a sarkon beforduló lóvasút zörgését, a bolti redőnyök robaját, a ko
