Ötvenhatodik fejezet– Semmiféle eledel sem hasonlítható a szalonnához – kezdte Weber. Sturmné különösen érti, hogyan kell a szalonnát abálni. Azt hiszem, fokhagymafüzért akaszt melléje. Micsoda zamat! Fehér, mint a liliom. Rózsával takart liliom. Össze van benne keverve a diótól kezdve minden fehér ételnek a lelke. Ilyet nem eszik a császár. Az ember, ha beleharap, nyelvén érzi a sertéspecsenyének minden megidealizált zamatját. Hát azt hiszed, nem érdemelné meg a szalonna, hogy ódát írjanak róla?
Már megint Sturmné! Ez a nő mindenütt ott van Füred életében, és most már az enyémben is, szelíd, gyöngéd erőszakkal gyűri maga alá az éhes férfinépet, aztán átveszi az irányítást a gondolkodásuk felett, s olyan dolgokat is megcselekedtet velük, mint Sturm és a Generális nevetséges összeesküvése
