Ötvenhetedik fejezet– Nem is engedném magam fotózni – közölte a Futár hamiskás mosollyal –, azért nem vagyunk túl jóban a pandúrokkal.
– Hát nehéz is lenne azt állítani, hogy jó útra tért – mondtam.
– Más időket élünk, uram. Sok ember megélhetése függ tőlem.
– Ezt hogy érti?
– Néha kell rendezni egy kis ramazúrit… a meggyőzés végett… de színház az egész, egy kis rombolás, néha egy cselédet megagyalnak… apróságok.
– Hát, magának aztán van bőr a képén – állapítottam meg, majd Weberre pillantottam –, te meg asszisztálsz is ehhez.
– Kénytelen vagyok. A jótékonysági rendezvényeink épphogy nem veszteségesek… a gazdagok itt inkább saját magukra költik a pénzüket. Drága mulatság egy szanatóriumi tartózkodás.
– Én azt hittem…
– Ó, persze, nagyon mutatós kis társaság, csak éppen több a flanc
