Ötvennyolcadik fejezetValószínűleg sosem fogom elfelejteni Sturm arcát, amikor megkérdeztem tőle, hogy mikor fogunk hozzá a templomocska felújításához. Mintha részt kapott volna azokból a millenniumi beruházásokból, amiknek a közelébe sem kerülhetett – nem volt benne bizonyos körökben, a felesége meg… khm, finoman szólva sem kokettált azokkal a civil mozgolódásokkal, amiket folyamatosan figyelt az államhatalom.
Igen, az ország tagadhatatlanul az ezeréves évforduló lázában élt, amihez képest a mi ügyünk egészen parányinak tűnt. Számomra viszont hatalmas lépés volt, olyasfajta revolúció, amit igazából már csak szavakban, dühödt kirohanásokban, soha meg nem jelent cikkekben képviseltem. Hosszú időkre megadtam magam a társasági tudósító szerepének, minden mocskos jelmezével együtt, s a külső
