Ötvenkilencedik fejezetAz „ilyen idő” egyébként azt jelentette, hogy már nem fagyott, viszont még hideg volt, bármennyire küzdöttek is ellene az erőtlen napsugarak. A védettebb zugokban mindazonáltal a fák, bokrok koronáján megindult az olvadás: helyenként kásás tocsogókon kellett átkelni, rosszul járt, aki nem nézett a lába elé. Az Erzsébet Szanatóriumhoz vezető út ennélfogva úgy nézett ki, mint egy hosszított táncparkett, amin kerengő párok és magányos sasszézók lejtenek fura koreográfiát.
Sohasem gondoltam volna, hogy Prielle Kornéliával, minden idők egyik legnagyobb magyar színésznőjével éppen itt, Szegő doktor magánklinikáján fogok találkozni. Pedig így volt, ráadásul a nem túlságosan testhezálló feladatot magamnak köszönhettem. Az történt ugyanis, hogy a leveleket olvasgatva egyre n
