Hatvankettedik fejezetEzen az alapon hirdetést is feladhattam volna: „Csengődi Istvánnak megjött az esze, Füredre költözik a székesfővárosból. Soha vissza nem térő alkalom: erőltesse barátságát a jövevényre. Ajánlatokat Sebzett Lélek jeligére a kiadóba kérjük.” A hír, hogy egy nyamvadt pesti firkász Sturmék jóvoltából itt ver tábort, úgy söpört végig a településen, mint a „főszél” – ez a veszedelmes, goromba északi szél Veszprémben is, meg a Balaton vidékén is rengetegszer kellemetlenkedik az üdülőknek és a gazdáknak. A balatoni ember „főszél”-nek mondja, nem azért, mint hogyha ez volna a szelek között a fő, hanem azért, mert „föllűrű” vagy „föjjűrű” jön, a hegyvidékről, helyesebben a Felvidékről. Vázsonyi szélnek is nevezik, mert Tótvázsony meg Nagyvázsony felől jön. Csúfolódva „arácsi es
