Hatvanharmadik fejezet– Neked hiába beszél az ember – tegezett immár a betyár is.
– Te szökevény – csúfolt Sturmné konyhájában Emma.
– Útban vagy, pesti Pisti – korholt ugyanott Wladár Margitka.
– Igyekezz, fiam – nógatott Sturm.
– Nehéz veled, te firkász – mordult rám a Generális.
Úgy éreztem magam, mintha hirtelen mindenki kisfia lennék, aki épp most lett elsőáldozó, ezért ez a nagy vállon veregetős felhajtás, meg a túláradó gondoskodás és szeretet.
Na, nem éppen ehhez voltam szokva. Zavarba is ejtett.
Visszatérve a rosszfiúhoz, igazat kellett adnom neki: hiába próbáltam nem elfogadni a segítségét, a címlistája semmit nem ért az ő – nyilván nyomasztó – személyes jelenléte nélkül. Valljuk meg, szégyelltem volna, ha ő kézbesíti a szépen nyomott üzleti ajánlatomat, kellemetlennek ére
