Harminckilencedik fejezetAz ember sokszor a saját hazájában is idegenként él – töröltem meg kendővel a számat –, és nagyon hamar rásütik, hogy külső érdekek kiszolgálója. Gondoljunk bele, ha történetesen maguk zsidók lennének…
Mintha kiszivattyúzták volna a vacsora romjai fölül a levegőt a szobából, olyan süket csend hullott ránk. Körbenéztem, hogy mi a baj, aztán kedvetlenül tányéromra hajítottam a kendőt.
– Lehet úgy tenni, hogy ez csak Füreden vagy Siófokon probléma, előbb az arisztokratáknak, aztán az őket majmoló polgároknak, de előbb-utóbb ez a filoxéra is tovább terjed, s elérhet akár a környékre is a fürdőélet fellendülésével. – Nincs igazam, uram? – meredtem nem csekély alkoholos krakélerségtől fűtve Eötvösre.
Ő maga elé ejtette kezét, és oly hosszan bámulta szótlanul, mint aki
