– Bocs.
– Nincs miért bocsánatot kérned, hiszem te vagy itthon. Én csak… – nézem, ahogy ő meg az én csupasz lábamat mustrálja, és ekkor esik le, hogy már megint csak a póló van rajtam. Azt gondoltam, eljutok úgy a fürdőszobáig, hogy ne ütközzek férfibe, de ez láthatóan hiú gondolat ebben a lakásban. – Szóval azt hittem, hogy lent vagy a rendelőben, ahogy mondtad – rágcsálom a szám szélét zavartan és a tenyerembe gyűröm a bugyit.
– Lent voltam, csak már visszajöttem.
– Aha, értem. Ilyen gyorsan? – Szent ég, Amina! Mi közöd hozzá? Akkor és oda megy, amikor és ahova akar. Nem a te dolgod! Korholom magam némán, mert már megint hülyeségeket beszélek. Ennek a férfinek a jelenlétében, úgy tűnik, cserben hagy az elmém.
– Gyorsan? – kérdi felvont szemöldökkel és az órájára néz. Órát visel! Imád
