A konyhaajtóban még mindig ott áll Amina. Nyilvánvaló, hogy zavarban van, pedig nem látszik ki semmije provokatív módon a törölköző alól. Nem állom meg, hogy meg ne csodáljam a vállát és a tökéletes nyakát, miközben felé nyújtom a ruhákat.
– Köszönöm – motyogja, én meg csak elmosolyodom válaszul.
– Mi tartott ennyi ideig, öreg? – kérdi Dylan, de amikor nem válaszolok, Aminához fordul, és folytatja a cikizést. – Annyi ruhája van, mint a királynőnek. Ilyet még nem láttál, kidől a szekrényéből.
– Nem mindenki olyan primitív, mint te. Gondolom, a csónakon nincs hely egy gardróbnak.
– Először is, vitorlás hajó – támaszkodik a pultra két kézzel –, másodszor pedig az én stílusom letisztult, és nem primitív. Mindig mondom neked, hogy a lényeg nem a mennyiségen, hanem a minőségen van.
A lány i
