– Minél kevesebben tudják, hogy itt vagyok, annál jobb.
– Jobb? Kinek?
– Mindenkinek. Nekem – teszi hozzá halkan.
Én is egyre idegesebb leszek, egyáltalán nem így képzeltem el ezt a beszélgetést. Felállok, és járkálni kezdek a nappaliban.
– Keres a rendőrség?
Elképedten bámul rám.
– A rendőrség? Dehogy!
Lehajtja a fejét és mormol még valamit az orra alatt, amit viszont már nem értek.
– Prosti vagy? – kérdi Dylan nyersen.
Amina úgy néz rá, mintha kínaiul hangzott volna el a kérdés. Az egész arca merő döbbenetet sugároz. Ez a csaj annyira utcalány, mint én. Hogy nem látja ezt, ez az idióta?
– Már… már hogy lennék? – dadogja.
– Drog dealer? – vágja hozzá a haverom, nem túl diszkréten. A rohadt életbe, Dylan! Gondolod, elmondaná, ha az lenne?
– Ki? Én? – mereszt rá nagy szemeket. –
