KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Bocsánat. Némileg elragadtattam magam.
Amikor azokra gondolok, akik fiatalabb koromban megrémítettek, elsőnek a bébiszitterem jut az eszembe. Margot-nak hívták, és valahányszor rám meg a húgomra vigyázott, esti mesét mondott. Hétéves voltam, amikor Margot Roald Dahl Boszorkányok című művét részletesen, epizódokra felosztva elmesélte, mint egy tévésorozatot, amit az ember manapság a Netflixen néz. Minden egyes függőben hagyott befejezés után eloltotta a villanyt, én pedig ott feküdtem félelemtől bénultan a takaró alatt, a sötétbe meresztettem a szemem, és néztem, ahogy a szavai életre kelnek a képzeletemben.
Ugyanebben az időben történhetett, hogy Manus bácsikámmal kiruccantunk az erdőbe, és ott mesélt nekem a tündérgyűrűkről, amiket az ösvényen láttunk. Kizárólag csu
