ÉbrenMájus 29., kedd
– Azon gondolkoztam, hogy lassan vissza kellene mennem dolgozni.
Az anyám sikertelenül próbálja palástolni a meglepődését. Lakásának kis méretű, makulátlan halljában ülünk mezítláb, mint mindig, hogy óvjuk világos szőnyegét; ugyanis nem csak az előszoba padlóját fedi krémszínű textil. Olcsóbb volt úgy, hogy az egész földszinten ezt rakatta le. Tekintve, hogy ez a társalgó, nagyon szigorú szabályok határozzák meg, mit szabad itt fogyasztani, és mit nem. A vörösbor teljességgel kizárt, és minden egyéb olyan étel vagy ital, aminek színe van. A fehérbor például engedélyezett, ahogy a krumplipüré és a tejberizs is. Nem, nem viccelek. Elle-lel tinédzserkorunkban csak ilyen ételeket ettünk tonnaszámra, és a szőnyeg, annak dacára, hogy minimum tizenöt éves, majdnem ugyanolya
