ÉbrenJúnius 3., vasárnap
Nem is értem, mit keresek itt. Sosem voltam különösebben odáig az iskoláért; ez az első alkalom, hogy a lábamat átteszem a küszöbön azóta, hogy átvettem az érettségi bizonyítványomat. Igazából persze pontosan tudom, mit keresek itt – azért jöttem el, mert rettenetes banyának éreztem magamat, miután tegnap úgy nekirontottam Jonah-nak, és az lett a vége, hogy írtam neki egy alázatos bocsánatkérő sms-t, benne azt, hogy végső soron még az is lehet, hogy nem válna káromra némi mindfulness. Azt válaszolta, hogy válasszak: vagy ez, vagy egy dühkezelési tréning, mert a legjobb úton vagyok afelé, hogy Hulkká változzam, és kirobbanjak a farmeromból, mire én, hogy akkor inkább legyen ez, mert a zöld nagyon rosszul megy a hajamhoz. Így hát itt vagyok, vonszolom az egyik lábam
