Örökre Görögbe

Lujza

LUJZA– Na viszlát, gyerekeim. Lujza anyátokat, nagyanyátokat, üknagyanyátokat láttátok, hamarosan megint jelentkezem valami újdonsággal. És ha azt mondom, hogy újdonság, akkor higgyétek el, hogy valóban az lesz!

Még kimerevíti a mosolyt, amíg az élő adás véget ér, aztán még nagyobb lesz a mosoly, majd előkapja a középső ujját és felmutatja a saját telefonjának. – Ezt nektek, akik leírjátok a korosztályomat! – mondja vidáman. Nem zavarja a fogán elkenődött rúzs. A dokija azt mondta, az implantátum majdnem olyan, mint az eredeti. Akkor meg csesszék meg mindannyian, ne kenődjön rá a rúzs a koronára jobban, mint egy maradófogra. Megigazítja a blúzát, és leveszi a blézert. Lalit keresi a szemével, aki bőrmintákat tanulmányoz. Rászólna, hogy semmi szükség erre, de tudja, hogy Lalival azóta madarat lehet fogatni, mióta ő dizájnolja át a limuzinok bőrüléseit. A lehető legeszetlenebb színekre, de ezzel is megerősítik a piacvezetést.

– A következő arany lesz belül? – lép közelebb hozzá. Ember meg nem mondja, hogy Lali fiatalabb nála, nem is kevéssel. És ebben az a csodálatos, gondolja, hogy nem a férfi öregedett hozzá, hanem ő fiatalodott vissza. Ez a ritkábbik eset, mondják.

– Azt hallottam, a menyasszonyok szeretik az aranyat – tűnődik a férfi. Lujza mosolyog, lehajol az íróasztalnál üldögélő párjához, és végigsimít az arcán. Együtt szerezték a barázdáikat. Jó, ő szépen betöltette, de Lalinak nincs szüksége hialuronsavra. Egy férfinak jól állnak a ráncok. Különösen az ő korában, fiatal még. Legalábbis hozzá, Lujzához.

– Hát most lesz egy kis időd nélkülem készíteni ezeket az üléseket – mosolyog rá, és egy kis izgalmat érez. A férfi szemében ott a féltékenység. Őrület! De így szép az élet – gondolja. Aztán még azt is, hogy szerinte őt a párja féltékenysége tartja életben ennyi iksz után is. És még milyen életben!

– Ezt hogy érted?

– El kell utaznom. Tudod, a magánnyomozó barátnőmmel.

– Ilonkával, az új szerzeménnyel? És hová?

– Santorinire.

– Már megint Santorinire mész, Lujza? Csak nem valami görög istenség van a háttérben?

– Ugyan már. Ilona nyomoz, és én leszek a fedősztorija.

– Éppen te?! – dünnyögi, aztán Lujzára mosolyog. – Szerintem ez nem vezet majd semmi jóra. Két ilyen fura, egymáshoz nem illő nő… és mindkettő rémes bajkeverő.

– Nem mondhatod, hogy bajkeverő vagyok. Emberek életét oldom meg.

– Igen. És miért kellett ide költöznünk? Éppen te, a város szerelmese, miért költöztél velem ide, Budapest szélére, és felépíttetted ezt a belső kertet, amire nem lát rá senki?

– Kötözködsz, Lali. Tudod, hogy bemegyek veled szívesen sétálni a Váci utcába. De a lényeg, hogy itt egymásnak élhetünk – veti oda mosolyogva. Rajta nem fog ki ez a férfi, az már biztos. – Amúgy pedig, ami még az életemből maradt, és ugye tudod, te tudod, mert kiloptad egyszer a táskámból a személyimet, hogy kilencvenkettő múltam… tehát a maradékot arra szentelem, hogy másoknak boldoggá tegyem az életét. És a magamét is.

– És az enyémmel mi lesz?

– A tiéd az enyém és egyben a „másoké”, vagyis a tiéd is. Tehát te alkotod a közös halmazt, drágám.

A férfi lehajtja a fejét, és eltűnődik. Ebben az intim pillanatban az a különös gondolata támad, hogy az adózást nem preferálja különösebben a felesége. Mert hogy „az állam rossz”. És még: „a rendszer rossz”. „Nem azt segítik, aki rászorul.” Lujza pedig eldöntötte, ő azt segíti az adójával, aki rászorul. Szerinte. És ha ehhez csalnia kell, hát legyen. És ha a tehetősektől pénzt kérhet bármiért, akkor pofátlan áron adja el nekik. Mint a limuzinokat a bérlőknek. Éppen hogy nem sül ki a szeme, amennyiért bérbe adja őket! De nem sül ki. A menyasszonyok és a vőlegények pedig imádják. És a szülinaposok is. A limuzint is, és ha ő mint tulaj megjelenik, hát őt is. Lujzának van morális érzéke, a férfi ezt tudja, csak más szemszögből látja a világot, mint az átlagemberek.

– Tehát, bemegyünk a Vörösmarty térre? Egy séta, egy pohár pezsgő, mint régen…? – érdeklődik az asszony. Persze nem teszi hozzá, hogy a régen az azt is jelenti, amikor ő maga fiatal nőként, még Lali gyerekkorában egy osztrák gróffal pezsgőzött a belvárosban.

– Nem iszom, ha vezetek.

– Rendben, akkor vezess!

– De Lujza, biztos, hogy azzal az őrült nénikével akarsz elutazni? Hát semmi közös nincs bennetek. Még ha csak pár napra mentek is, meg fogsz őrülni tőle. Láttam abban a bakancsban, meg abban a krokodilos szandálban is… hát nem a te világod.

– Persze hogy nem. Az én világom te vagy, Lali, meg az unokám, meg a könyvem, meg a bizniszem.

– Meg az élő adásaid a közösségi oldalakon.

– Hát az is, drágám. De hidd el, Santorini mindenkinek jót tesz. Neked meg egy kis egyedüllét, kiszellőzik majd a fejed, mert én itt besűrítem körülötted a levegőt.

Lujza belebújik egy magas sarkúba. A bütykét kétszer operálták, és a második műtét óta jobb, mint újkorában. Persze a sarok már kényelmes, és nem tűsarok, hanem vastagabb. Megigazítja a sminkjét és a haját, amit már csak Jane Fonda-hajnak nevez, a kezével összetúrja egy kicsit. Ennyi az egész. Farmerben van és egy rózsaszín férfiingben, amit a Zarában vett magának, XS-es, de még így is bő rá egy kicsit. Visszaveszi a blézert, és a tükör előtt álldogál. Azon gondolkozik, hogy még indulás előtt rászánja magát arra a nyaki zsírbontásra és feszesítésre, amiről a múltkor olvasgatott.