HUSZONHÁROMDeclan
Ez minden, ami ellen küzdöttem, csakhogy teljesen elvette az eszem, hogy a karomban tarthattam és csókolhattam őt, és láttam a mosolyát.
Neki kellett volna lennie a jövőmnek. Amikor Connor az esküjét mondta, olyan érzés volt, mintha egy részem kivált volna belőlem. Láttam Sydney szemét, a kicsordulni készülő könnycseppjeit, végül mégis én voltam az, aki nem bírta tovább tartani magát.
Megjelent előttem az egész jövőnk, és aztán éppúgy szét is porladt a szemem láttára, amint Syd távozott a széksorok között.
Most pedig Syd itt van, és a lényem minden egyes darabkájára igényt tart, én pedig képtelen vagyok megtagadni tőle.
A karjaimban tartom mindazt, ami számít. Nem vehetem le róla a szemem, mert lehet, hogy az egész csak káprázat: amint elengedem, semmivé foszlik. De
