Bomlás

Fejezet 6

– Az elegáns ruhája és cipője kényelmetlen. Csak feszélyezi, akadályozza. Ne mondja nekem, hogy jól érzi magát benne.

– Meztelenül érezném magam kényelmetlenül – álltam ellen az akaratának. Hunyorogtam. Bíztam benne, hogy megpillanthatom a férfi arcát, majd, a küldetésem csökkentett módját teljesítve, sarkon fordulhatok, és mégis eredményt felmutatva hagyhatom el a kéjbarlangot.

Magamon éreztem tekintetét. Alaposan szemügyre vehetett. Szerettem volna azt hinni, éppen azon tűnődik, ki ez a nő, és mi céllal érkezett, ha vetkőzni nem akar. Azt sem bántam volna, ha ezt kertelés nélkül megkérdezi. Ehelyett azonban lényegesen gyakorlatiasabb gondolat kavargott fejében, melynek hangot is adott:

– Milyen italt szeretne?

Egy pillanatra megállt bennem az ütő. A férfi megmozdult, azt hittem, felém indul, de megkönnyebbülésemre végül oldalra lépett, és eltűnt a fal mögött. Sziszegve fújtam ki a beszorult levegőt. Bátorságom porladó maszkját már csak a makacsságom tartotta arcomon. Kimérten, kopogó léptekkel indultam az ablakos szoba felé, útközben bekukucskáltam a folyosóról nyíló fürdőbe, amelyben három vörös gyertya pislákolt.

– Nem kérek inni, köszönöm.

Az előszoba falán bekeretezett képek lógtak. Első ránézésre combokat, melleket, hátakat és egy zavarba ejtően közelről fotózott vaginát véltem felfedezni rajtuk. Tátott szájjal követtem tekintetemmel az idomokat. Florian lakásában mindent a szexualitásra hangoltak.

– Ezeket a fotókat maga készítette? – bukott elő belőlem a kérdés, mihelyt átléptem a szoba küszöbét.

A következő másodpercben a falnak feszítve találtam magam. Táskámat elejtettem, lábam megbicsaklott, és kifordult a tűsarkúból. Felnyögtem a jobb lábfejembe nyilalló fájdalomtól. A férfi mögöttem állt, a tarkómat fogta, erejével sakkban tartott. Arcom jobb fele a falhoz nyomódott, balomon Florian forró leheletét éreztem. Tenyerével betapasztotta számát.

– Konok vagy, ugye? Azt szereted, ha erőszakosak veled – fújtatott.

A szemközti falon húzódó ablakok üvegében megpillantottam a fölém tornyosuló robusztus férfitestet.

És láttam az arcát.

Az ismerőst, kinek a kelepcéjébe önszántamból sétáltam bele.

Egész nap korgott a gyomra, egyszerűen képtelen volt annyit enni, hogy elteljen vele. Eleinte nem mert belegondolni, mi okozhatja farkasétvágyát, majd a nap végén, amikor már majd kipukkant, elmosolyodott: végre! Visszagondolt az elmúlt egy hetére. Amikor rátaláltak a hullára, elfogta a hányinger, és bármennyire is szégyellte, képtelen volt visszatartani a rátörő hányást. Azóta pedig valóban mértéktelenül kívánta az ételt. Ezek a jelek sarkallták Fényes Laura nyomozónőt arra, hogy a BRFK-ról hazafelé tartva, az egyik ügyeletes patikában megvásárolja tízedik terhességi tesztjét. Kilenc negatív eredmény után nem akart újra csalódni, ezért várt a csodára, mely alapjaiban változtatná meg az életét. Végre neki is kijárt volna ennyi az élettől.

A tesztet táskájába süllyesztve várta, hogy párja elaludjon. Nem akarta fölöslegesen felzaklatni a férfit. Annyiszor kergette már hiú ábrándokba, majd lombozta le a negatív eredménnyel, hogy inkább türtőztette magát. Az egykor ragyogó nyomozókarriert befutott Kovácsnak amúgy is megvolt a maga baja. Miután két és fél éve egy akcióban elveszítette a bal szemét, csőstül érték a csapások. Lelkiereje elhagyta, a korábban harcos természetű férfi feladta az önmagával folytatott küzdelmet. Felépülése után még lelkesítették a folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos eszmecserék, tudásával próbált segíteni egykori csapatának, ám egy ideje már a krimisorozatokat is messziről elkerülte. Noha az akkori főnökének köszönhetően papíron még állományban volt, gyakorlatilag a négy fal között, céltalanul tengette napjait.

„Köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám” – Laura egy esztendőn át, minden éjszaka ezt a mondatot hallva szenderedett álomba.

Kapcsolatuk eleinte sem volt felhőtlen. Laura a férfi beosztottjaként dolgozott a BRFK gyilkossági osztályán, titkolniuk kellett a viszonyukat. A csinos és fiatal nyomozónő fülig beleszeretett Kovácsba, aki valójában csak szexuálisan érdekelődött iránta. Súlyos sérülését követően azonban a férfi rádöbbent, csak Laurára számíthat. Eljegyezte a nőt. Úgy tűnt, egy tragédia kellett ahhoz, hogy egymásra találjanak, majd ez az illúzió is gyorsan szertefoszlott. Kovács személyisége alapjaiban megváltozott, Laurának pedig szembesülnie kellett a gyötrelmes ténnyel, miszerint vőlegénye csak egyetlen esetben találhat újra önmagára. Egy gyerek nagy felelősség, de talán kirángatná a férfit a letargiából. Mindketten így gondolták, és egy év intim elhidegülés után, újra elkezdték fölfedezni egymás testét. A harmadik sikertelen hónapot követően aztán bejelentkeztek családtervezésre. A vizsgálatok kimutatták, az izomkolosszus Kovács, a hosszú éveken át használt szteroid injekciótól szinte meddővé vált. Életmódváltás és szigorú gyógykezelés szükségeltetett ahhoz, hogy spermiuma újra termékeny legyen. A férfiúi hiúságáról ismert nyomozó mentális állapota, ettől tovább romlott. Az elmúlt hónapok során a televíziózáson és evésen kívül nemigen foglalkozott mással. Súlya rohamosan gyarapodott, kedve egyhangúságban ragadt. De Laura nem adta fel. Az összes ellenérzésével megbirkózva újra és újra a férfi karjai közé simult. Kitartása végre talán eredménnyel járt.

– Azt hiszem, nyomon vagyunk – próbált beszélgetést kezdeményezni, miközben az ágy szélén ülve, testápolóval kenegette a combját.

Érdeklődés helyett azonban csak méltatlankodó morgást kapott reakcióként. Kovács meg-megbicsakló fejjel egy bokszmérkőzést nézett a televízióban, és bár minden bizonnyal eljutottak tudatáig Laura szavai, magasról tett rájuk. Az sem érdekelte, mire utal a nő. Pedig egyrészt viccesen célozhatott a gyermekáldásra, másrészt az aktuális munkájára – hiszen mindkettőben, úgy tűnt, jó úton jár.

Ketten éltek ugyan a belvárosi lakásban, a férfi egyedül kívánt maradni önmagának kialakított világában.

Minden megváltozik, ha végre jön a baba – hitegette magát Laura, és táskáját felnyalábolva a fürdőszobába zárkózott. Türelmetlen volt, nem bírta kivárni, hogy Kovácsot elnyomja az álom. Kicsomagolta a tesztet, esendőn az égre emelte tekintetét, amikor megcsörrent a telefonja.

– Megcsíptem! – kurjantotta a vonal túlsó végén Farkas nyomozó.

Laurának indulnia kellett, hogy letartóztasson egy gyilkost.

Az örömhír későbbre maradt.

– Cseszd meg, milyen büdös van itt! – Fiatal férfihang recsegett a televízió hangszórójából.

Rémes rendetlenség uralkodott a képernyőn feltáruló szobában. Kacatok hevertek szerteszét, a padlót levetett ruhadarabok, gyűrött újságok, üres konzervdobozok meg sörösüvegek tarkították. Csaknem bokáig állt a szemét. A kamera kezelésére befogott kezdő helyszínelőnek óvatosan kellett lépkednie, nehogy egy szerencsétlen pillanatban hasra vágódjon a kacat-akadálypályán. Dolgát tovább nehezítette, hogy a gyanúsított lakásában a szolgáltató kikapcsolta az áramot, így a rendőrség néhány elemlámpája biztosította a világítást. A színes képet szemcsék tarkították, minden egyes lépésnél úgy tűnt, mintha földrengés rázná meg a helyiséget.

Dr. Lengyel Dávid besötétített nappalijában ülve nézte a videót, és azon tűnődött, hogy a hasonló amatőr felvételek esetében, mennyire hatásvadász elem a vészjósló félhomály. Mintha csak egy péntek esti, alacsony költségvetésű horrorfilmre kapcsolt volna valamelyik huszadrangú kábelcsatornán. Tisztában volt ugyan a ténnyel, hogy az egykor a mocskos lakásban élt fickó már halott, unalmában mégis arról fantáziált, hogy baltával hadonászva, az egyik sarokból ráront a gyanútlan helyszínelőre. Akár zombiként, akár begőzölt sorozatgyilkosként. Az legalább valamelyest feldobta volna a remegő képsorokat.