— Mesére kiváltképp nincs szükségem.
— Én úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk megér egy beszélgetést.
— Na jó, kapsz öt percet — adtam meg magam végre nagy kegyesen.
— Ne haragudj Cathy, de sokkal komolyabb dologról van szó, semmint, hogy öt percbe beletuszkoljam. Képtelenség! De tudod mit? Megpróbálom. Azért talán kávézhatnánk is…
Ezt szemtelenségnek tartottam a részéről, ezért tüntetőleg össze-vissza csapkodtam kávéfőzés közben. Mivel éppen utálni akartam, ezért nagyon rossz kávét készíthettem. Magamnak inkább teát melegítettem, mert olyan idegesség volt rajtam, hogy jobbnak láttam, ha nem spanolom fel magam még jobban a koffeinnel. Hangosan kocogott a kezemben a kistányérra rakott csésze, amikor a kanapéra leültünk mesedélutánozni.
— Hallgatlak — adtam meg felhúzott orral az engedély
