HAJNALI UTAZÁS
Ezektől a soroktól ne várjon az olvasó valami különös történetet. Most egyszerűen csak le akarom írni, hogyan utaztam el Bonyhádról. Vannak óráink, amik éles tőrrel vésnek bele mindent, ami történik, az emlékezetünkbe. Ilyen volt számomra ez a hajnal.
A nénémnél voltam néhány napig vendég.
Ezen a hajnalon búcsúztam tőle. Kikísért az autóbuszig, és hozta az egyik táskámat. Tudtam, hogy nehéz neki, de a szíve könnyebb, hogy segíthet. Magános nő; ritkán akad, akinek maradék erejével jót tehet. Ha lenne mégoly nehéz a bőrönd, még könnyebb lenne a szíve.
Szótlanul mentünk a hajnalban, melyet szürkésfehérré még csak a köd tett… Egy magasabb ház kapujában német katona állt őrt, acélkék bőrköpenyében alig vált el a ködtől… Magyarul mondta:
– Tovább, tovább!
Hogyan mondhatja?
